I/40. - tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete

Tárgyalás időpontja: 
2015. szeptember 29., kedd 09.00
Ügy tárgya: 
tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete
Tárgyalás helyszíne: 
2800 Tatabánya, Komáromi utca 4.
Tárgyaló: 
Földszint 6-os tárgyaló
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A vádlott a sértett születését követően nem létesített többé munkaviszonyt, nem dolgozott. 2011-ben vádlottnak mindkét lábát megoperálták és a vádlott a műtétet követően néhány esetet kivéve nem mozdult ki tatabányai lakásából, az akkor már 3 éves sértettet nem hordta le az utcára, nem vitte levegőzni, a játszótérre, mi több, a napi bevásárlást, a család hétköznapi ügyeinek intézését sem végezte el, ezek a feladatok a férjére hárultak.

A vádlott ezen túlmenően egyébként is visszahúzódó, antiszociális életvitelre rendelkezett be, az édesanyján és a testvérén kívül senkivel nem tartotta a kapcsolatot, a lakásba senkit sem engedett be, a telefont sem vette fel, és ennek megfelelően a gyermekét is kezdte magához láncolni, őt a lakásban tartva nevelte, gondozta. Vádlott és férje 2011. szeptember 1. napján íratta be sértettet az óvodába, de a gyermek kiemelkedően sokat hiányzott a tanintézményből, amelynek oka az volt, hogy a vádlott ok nélkül tartott attól, hogy a kislányt ott bántalmazzák és kiközösítik. A vádlott a gyermeket erre tekintettel átíratta egy másik óvodába. Sértett 2013. februárjában betöltötte az 5. életévét, így tankötelesé vált, a vádlott azonban továbbra is csak igen ritkán és rendszertelenül járatta a gyermeket óvodába, 2013. szeptember 13. napjától pedig egyáltalán nem vitte a sértettet a tanintézménybe, melynek egészségügyi, illetve egyéb méltányolható oka ekkor sem volt, mindössze az állt a háttérben, hogy a vádlott továbbra is félt attól, hogy a sértett veszélynek van kitéve. A vádlott az óvoda vezetőjével sem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot, elzárkózott sértett óvodalátogatási problémájának megbeszélésétől, megoldásától, ezért az óvoda 2013. december 10. napján írásban jelezte a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Tatabányai Járási Hivatal Járási Gyámhivatalának sértett hiányzásainak tényét. A jelzés alapján a járási gyámhivatal 2013. december 18. napján a sértett vonatkozásában védelembe vételi eljárást indított. A védelembe vételi eljárás megindítását követően vádlott az eljárás keretében eljáró szakemberekkel sem működött együtt, a telefonhívásokra nem válaszolt, a postai küldeményeket nem vette át, a lakásnál személyesen megjelenő családgondozó, gyámhivatali ügyintézőt nem engedte be, ezért a gyámhivatal 2014. február 11. napján elrendelte sértett közözését, amely alapján a Tatabányai Rendőrkapitányság járőrei 2014. február 18-án előállították vádlottat és sértettet a járási gyámhivatalra. Ezt követően a járási gyámhivatal 2014. február 28. napján tárgyalást tartott, amelyen a vádlott, a vádlott férje, valamint a gyámhivatali ügyintéző, az óvodapedagógus, a védőnő és a családgondozó vettek részt. A vádlott és a férje a tárgyalás eredményeképpen vállalták a gyámhivatallal az együttműködést és azt, hogy a következő héttől újra járatják az óvodába a sértettet. A gyámhivatali tárgyalást követően a vádlottban egyre növekedett az a félelem, hogy az eljárás végén a kislányt kiemelik a családból, annak ellenére, hogy ezen gyermekvédelmi intézkedés elrendelésének a szükségessége a gyámhivatal részéről fel sem merült és erről a férj is igyekezett meggyőzni a vádlottat.

Vádlott a 2014. március 18-i napot a sértettel kettesben töltötte a tatabányai lakásukban, és napközben folyamatosan azon gondolkozott, hogy miként tudná elkerülni a gyermekének az elvesztését, mivel attól tartott, hogy a gyámhivatal őt és a férjét a szülői feladatok ellátására alkalmatlanoknak fogja találni. A vádlott ezen aggodalmas, kétsége esett és paranoiás állapotában a kora esti órákban összeveszett a munkából hazatérő férjével a gyámhivatali eljárás miatt, mivel nem volt hajlandó megérteni és elfogadni a férje álláspontját, miszerint a gyermekük nevelőszülőkhöz kerülésének a veszélye nem valós, pusztán rendszeresen el kell vinni sértettet az óvodába. Vádlott ekkor arra jutott, hogy a gyermeke elvesztését csak akként tudja elkerülni, hogy ha mind kislány, mind pedig a saját életét kioltja, ezért elhatározta, hogy ennek érdekében a gyermekszoba ablakán kilöki a sértettet, majd ő maga is utána ugrik. Sértett a kilökés következtében nem veszítette életét, azonban a koponyaboltozat kétoldali, koponyaalapra és jobboldali csontos szemgödörre is kiterjedő csonttörést, kemény és lágy agyburki vérzést, agyállományi vérzést és zúzódást, diffúz agyvizenyőt, a tüdő mindkét oldali súlyos zúzódását, kétoldali mellüregi levegő- és jobboldali mellűri vérgyülemet, a III-V. ágyéki csigolyák jobboldali ívének törését és kétoldali keresztcsonttörést szenvedett.

Közérdeklődésre számot tarthat: 
Igen
Egyéb információ: 

Folytatólagos tárgyalás

Eljáró bíróság: